Aug. 25-én hajnalban rendőrök, csendőrök és kommandósok lepték el a Szatmár megyei Ákos és Krasznamihályfalva cigánysorát, belökték az ajtókat, rabszállító kocsiban az árkosi rendőrőrsre hurcolták a férfiakat, mindet megverték, majd elengedték őket. Szabó Károly szenátor a helyszínen tájékozódott, ahol több cigányember elmondta, mennyire megverték őket. Az árkosi rendőrőrsön azzal indokolták a történteket, hogy etnikai konfliktus megelőzéséről volt szó, a megyei rendőrség szerint szintén megelőző akció volt, melynek során több gyanús személyt előállítottak. A helyi újságok dicsérték az akciót, hozzátéve, nem ártana másoknál is ilyen megelőző akciót tartani. A figyelmeztetés a magyaroknak is szól, "holnap talán ránk szabadulnak álarcos csendőrök, kommandósok" - írja Sike Lajos. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./
1998. február 6.
Háromtól hét napig terjedő zárkafogságra ítélte a Szatmár megyei rendőrség ún. becsületbírósága azokat a rendőröket, akik éveken át verték Nagytarnán és Avasújfaluban azokat, akik nem voltak hajlandók nekik kedvező vallomást tenni. A becsületbíróság próbaidőre még ezt a büntetés is felfüggesztette. /"Példás" büntetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2001. július 25.
Nemrég leváltották a Szatmár megyei rendőrség teljes vezérkarát. Közülük nem található egy magyar sem. Szatmár megyében a magyarság aránya megközelíti az összlakosság 40 százalékát, a megyeközpontban pedig meg is haladja, ennek ellenére nincsenek magyar rendőri vezetők. Alig jobb a helyzet a közhivatalokban. Jó, ha öt-tíz százalék azon tisztviselők száma, akik magyarnak vallják magukat, és húsz-huszonöt százalék azoké, akik megértik, netán beszélik nyelvünket. A prefektúrán és a megyei tanácsnál azóta módosult valamelyest, hogy Riedl Rudolf volt a megyefőnök (ma alprefektus), az önkormányzat megyei elnöke pedig Szabó István lett. Továbbra is égbekiáltó az a hátrány és diszkrimináció, ami az állami köztisztviselők kinevezése tekintetében éri a magyarságot. A magyar többségű lakosságú Székelyföldön is a román rendőrök, fináncok, ügyészek, bírók, felügyelők vannak többségben. Az önálló magyar egyetem (mármint a román állam által a hazai magyar adófizetők pénzéből fenntartott egyetem!) hiánya, vagy a magyar történelmi egyházaktól elkobzott vagyonok visszaadásának késleltetése mellett a közéletben elszenvedett hátrányainkat is nagyobb súllyal említhetné fel a magyar kormány, amikor a románnal a státustörvénynek a "román lakosság számára diszkriminatív" kitételeiről tárgyal, írta Sike Lajos. A határon túli románokkal kapcsolatos kedvezménytörvényt is hangsúlyosabban kellene említeni. Nem is csak azt, hogy már több százezer moldáviai román kapott kettős állampolgárságot (amiről a vonatkozó magyar törvényben szó sincs), hanem azt is, hogy a több tízezer moldáviai fiatal a romániai magyar adófizetők pénzén is tanul Romániában. /Sike Lajos: Na és a mi hátrányaink? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./
2002. február 26.
Ezen a héten kerül a parlament elé végső szavazásra a rendőrök jogállásáról szóló törvény. A jogszabály értelmében azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya eléri a húsz százalékot, a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló egyes rendőröknek ismerniük kell az illető kisebbség nyelvét is. A Belügyminisztérium adatai szerint jelenleg a Szatmár megyei Rendőr-főkapitányság alkalmazottainak hetven százaléka beszéli a magyar nyelvet, Brassó megyében azonban mindössze hét magyar nemzetiségű alkalmazottat foglalkoztat a rendőrség. Több mint ezer rendőr szolgál a Bihar megyei Rendőr-főkapitányság kötelékében, közülük azonban csupán húszan magyar nemzetiségűek, ami az állomány két százalékának felel meg. Adrain Bucur szóvivő ellenben úgy tudja, a magyar nyelvet beszélő rendőrök az állomány 20–25 százalékát teszik ki. A Brassó megyei rendőrségnek hét magyar nemzetiségű alkalmazottja van. Közülük hatan tisztek, egy pedig alkalmazott. Liviu Naghi őrnagy, a Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője szerint csak azért szolgál ennyi magyar az állományban, mivel ez megfelel a megye magyar lakossági számarányának. Sabin Voda alezredes, Hargita megyei rendőrparancsnok-helyettes kifejtette: a kapitányság állománya nem áll rosszul a magyar nyelv ismeretének dolgában, s amennyiben a rendőrök jogállásáról szóló jogszabály törvényerőre emelkedik, azonnal készek lesznek alkalmazni. Kolozs megyében alig több mint húsz magyar anyanyelvű rendőr teljesít szolgálatot. A majdnem nyolcszáz fős Kovászna megyei rendőrállomány alig 12 százaléka magyar nemzetiségű, és az alkalmazottak majdnem 25 százaléka beszéli a többségi lakosság nyelvét. Temes megyében a magyar, német, szerb rendőrök száma még az egy százalékot sem éri el. /Készek megszólalni magyarul? Az erdélyi rendőrállomány nemzetiségi megoszlása nem arányos a lakosság összetételével. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./
2004. január 5.
Valaki panaszkodott: a szatmári rendőrség útlevél-osztályán hiába szólt magyarul, senki nem válaszolt rá. Hol van az RMDSZ, fakadt ki. Sike Lajos újságíró szerint az RMDSZ azzal, hogy kiharcolta, kilobbizta a magyar nyelv használatát a közigazgatásban, megtette a dolgát. A többi az embereken múlik, az ügyfélnek követelnie kell azt, ami neki az érvényes román törvény szerint kijár. Csak Szatmárnémetiben négy magyar szakközépiskolai osztály maradt üresen az ősszel, jóllehet Kónya László főtanfelügyelő-helyettes a nyolc osztályt végző magyar fiatalok számaránya és szakmai érdeklődése szerint követelte ezeket az osztályokat. Ám a diákok részben felszívódtak a román osztályokba, részben átmentek magyarországi középiskolákba. Szatmárnémetiben a magyar elsősök 20-22 százalékát ma is román osztályokba íratják a szülők, köztük értelmiségiek. A szatmári magyar vállalkozók felének nem olvasható cégtábláján, kirakatában, reklámszövegében magyar szöveg, bár a város lakosságának 40 százaléka (ötvenezer ember) magyar. /Sike Lajos: Önmagunk felelőssége. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2008. szeptember 8.
Az idei Széchenyi Emlékünnepség előtt az avasújvárosi rendőrség először nem adta meg a bálra az engedélyt, és többen látták, hogy a rendőr több, utcára kiragasztott plakátot letépett. – Még Iliescu idejében sem fordult elő ilyesmi – mondta Sike Lajos beszédében, hozzátéve: ez az egyik kézzelfogható jele annak, hogy az idei helyhatósági választásokkor a községi magyarság megosztott lett, Kőszegremetét egyetlen tanácsos sem képviseli a döntéshozó testületben. Csehi Árpád, Szatmár megye tanácselnöke felvette a kapcsolatot Radu Bud prefektussal és a megyei rendőrfelügyelőség vezetőjével, és a közbenjárása eredményeként a bált megtarthatták. Az ünneplők a falu határában álló, 1861-ben készült emlékoszlophoz zarándokoltak, amely Erdély egyetlen szabadtéri Széchenyi-emlékműve. Kiss László az Országos Széchenyi Kör Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete nevében mondott üdvözlő beszédet, kifejtve: a kör a kilencvenes évek elejétől figyelemmel kíséri a kőszegremetei ünnepségeket. Dr. Scholtz Béla, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadási Hivatal igazgatója a „legnagyobb magyar” munkásságáról beszélt. /Fodor István: Letépték a plakátokat, nem akarták engedélyezni a bált. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 8./ A rendőrségi betiltásról, a plakátok leszakításáról nem írt Sike Lajos A számlát benyújtják! című cikkében, az Új Magyar Szó szeptember 5-i számában.
